Harcsa fogások harcsázás
A Borbála-horgásztavon kifogott néhány szebb harcsa fotója, harcsázás. Fogások:
Szacsi 6,40Kg
Pataki Pál
Harcsázás javaslatok
A harcsázás erős felszerelést igényel, hiszen akár hatalmas példány is akadhat horgunkra.
Mindenképpen javasolt nagy vastag húsú egyágú és-vagy hármas horog alkalmazása. Amikor csirkemájat vagy egyéb büdös csalit vetünk be, hasznosabb a hármashorog használata. Puhatestű élő csalival pld. Pióca, nadály, berki-giliszta esetében egyágút, élőhalhoz viszont kombinálhatjuk egy a hal alá lógatott hármashoroggal is a biztosabb akadás érdekében.
A Horgászbot esetén nincs kompromisszum, erős kimondottan harcsázó botra lesz szükségünk. Alkalmasak a tengeri parti horgászatra gyártott surf botok is.
A damíl választás majdnem mindenkinél a fonott zsinórra esik, azonban nagytekintélyű harcsás horgászok mint Koós Ferenc is, gyakran erős monofillal fog szebbnél-szebb példányokat. Azt mindenképpen szügségszerű megjegyezni, hogy egy nagy hal megfogása monofil damillal mindig nagy szaktudást és türelmet igényel.
A kötéseknél javasolt Clinch és dupla Clinch csomó alkalmazása, mind a horog, mind a forgókapcsok esetében is. Fonott zsinórokhoz használhatjuk a bojlis horgászatban is alkalmazott csomó nélküli kötést Ezzel megoldható az egyes horog alá kötött hármas horog lógatása is.
Horgászatának módszerei
Fenekezés
A harcsahorgászat legelterjedtebb módszere a fenekezés. Erre a legalkalmasabb a nappali, vagy hajnali időszak, mivel ebben az időszakban a búvóhelyén pihen, illetve épp visszatér oda. Az éjszakai horgászathoz szükséges kellék a lámpa, hiszen eleget kell tenni a horgászrendnek. Legjobban bevált csali a kishal, a pióca, valamint a csokorba fűzött giliszta. Ez a fajta módszer állóvízi horgászat esetén nem lehetséges erős szélben. Állóvízen kapásjelzővel, míg folyóvízen a botspicc hegyét figyelve észlelhetjük a kapást.
Pergetés
A legsportszerűbb horgászati mód. Pergetéshez használjunk jó minőségű, megbízható felszerelést, ugyanis a harcsapergetésnél nem érdemes kompromisszumokat kötni, nem szabad lebecsülni az ellenfél erejét. A műcsalik lehetnek támolygó és körforgó kanalak/villantók, wobblerek és gumihalak. A harcsa a jól mozgatott műcsalira is rávág, nemcsak az eleven vagy élettelen csalihalra. A műcsaliknak nincs íze, sem szaga. A műcsali a ragadozó figyelmét az általa keltett rezgésekkel vonja magára, és ösztönzi támadásra. Pergetéshez általában az éjszaka vagy a fényváltás időszaka javasolt.
Kuttyogatás
Kereső horgászat. Talán a legősibb halfogó módszereink egyike, a leírások szerint ugyanis honfoglaló őseink hozták magukkal e tudást a Kárpát-medencébe. Írott formában először Herman Ottó említi 1887-ben megjelent, A magyar halászat könyve című munkájában. Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogatás során a horgász a kuttyogatóval a vizet „üti”, s közben a kapást figyeli. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a csónak, illetve egy, vagy két rugalmas és jó teherbírású bot.
A horgászat történhet úszós szerelékkel, illetve úszó nélkül belógatva. Magyarországon főleg az utóbbit használják. Jó csali lehet a giliszta, a nadály, illetve a lótetű. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Elsősorban a tradicionális fa változatot használják. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A kuttyogatóval keltett hang nem más, mint a fej víz alá rántása közben létrehozott vákuumba visszatoluló víz hangja. Az eszköz megfelelő használatához gyakorlás szükséges, akárcsak egy hangszer esetében. Fontos, hogy hangos, messzire hallatszó pukkanást kapjunk eredményül, s eközben ne locsogjunk a kuttyogatóval. (Legjobb, ha az ingünk ujját sem vizezzük össze közben.) Amennyiben egyedül végezzük, igen körülményes módszer, sok tapasztalatot igényel, különösen folyóvízen, ahol a csónakkal csorogva halad tovább a horgász.
Vélemények a kuttyogatásról
A vélemények eltérőek, hogy a hang, amit a kuttyogató kibocsát mit is idéz elő igazából. Egyesek szerint a lakmározó harcsák hangját utánozza, azaz a zsákmány beszippantása során keletkező vákuum keltette hangot/rezgést, s ezzel kelti föl a harcsák érdeklődését. Mások szerint idegesíti/kíváncsivá teszi a harcsákat ez a hang, és arra ösztönzi őket, hogy kövessék azt. Megfigyelések szerint, olyan területen, ahol ezt a módszert többen és gyakran alkalmazzák, ott a harcsák megszokják a hangot, és a sikeres horgászat esélye jelentősen csökken, valamint a békésebb halra horgászók sem szeretik, ha a közelükben kuttyogatnak.
Az európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.
Európa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala, a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában, Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.
Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai lesőharcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.
Magyarországi előfordulása
A Kárpát-medence nagyra növő őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, bedőlt fák, kőrakások, elsüllyedt hajók, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A Duna-Tisza-csatornából albínó példányai is előkerültek. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala-Somogyi-Határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, és a Tisza-tó.
Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 113 kilogramm és 230 cm a legnagyobb harcsa, melyet 2010. május 10-én a Töröcskei-tóból fogtak.[11][12] Az eddig regisztrált legnagyobb példány Olaszországban a Pó folyóból került elő 2,78 méteres és 144 kg-os mérettel.
Életmódja
Oxigénigénye alacsony és a vizek szennyezését aránylag jól elviseli. Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.